Csak a változás állandó...

Ma már számtalan technikával hozzá tudunk férni a tudattalanunk, (reaktív elménk, örök emlékezetünk, memóriabankunk) teljes tartalmához. Akár analitikus terápiával, auditálással, SVT (spirituális választerápia)-val közelítünk a tudatalattinkhoz, elérhetjük az emlékek teljes tárházát és kioldhatjuk az egyes események okozta sérülésekből eredő rossz szokások okait. Már csak új szokást kell kialakítanunk és készen is vagyunk. Vagy nem?

Vajon hány terápiára kell elmennünk, hogy minden esemény semlegessé váljon bennünk? No és mi van akkor, ha már annyi a fájdalmas esemény, hogy már szinte nem is emlékszünk arra, milyen is lehet mindennapos fájdalom nélkül élni. Mennyi bánat tárolódhatott a lélek emlékezetében, amit esetleg még nem ismételt meg eddig ezéletünkben?

Ezek aggasztó kérdések, de pont a megoldást volt alkalmam látni néhány esetben az elmúlt fél évben. A "szív-dala" nevű gyakorlat éppen erről szól. Amikor elmegy a bánat a szívről. A gyakorlat akkor alkalmazható - megfigyelésem szerint - amikor készen vagyunk rá, vagyis vagy elegünk van a folytonos hangulati visszaesésekből, vagy ha már el tudjuk legalább képzelni, hogy lehet ennél derűsebb életet élni.