Csak a változás állandó...

Blogok

A mai kérdés: Most tényleg csak azért vagyunk együtt, mert nem volt jobb? Ez egy általános borzalom? Miért? Az ember nem tudja elképzelni, hogy lehet jobb? Vagy pont el tudja képzelni, csak azt nem, hogy neki lehet jobb? jobb? és jobb? végre sikerült kikapcsolni a helyesírásjavító progit:D (vannak helyek, ahová eredetileg más szavakat írtam, csak nem volt szalonképes - ilyenkor néha odateszem, hogy "(nagyon)")

Miért nem maradunk egy szerelemben, egy munkahelyen, egy barátságban egy életen át?

Minden csoportban, családban, kapcsolatban, munkahelyen a kapcsolat keletkezésekor kialakul egy szerepkör. Ez nem a teljes személyiségünk kinyilatkoztatásával áll összhangban, hanem az odaillő részünkkel.

Egy sportkörben lehetünk a leggyorsabbak, legjobb játékosok, vagy épp a leggyengébb láncszem a csapatban.

Amikor még hittem abban, (mintha tegnap lett volna :D ) hogy le kell győznöm a rosszat magamban, a világban, másokban, akkor harcoltam. Harcoltam, hogy jó legyek, harcoltam, hogy más legyek, mint aki vagyok. Mivel ember vagyok a full dualitás világban, így a saját rossz oldalam is ellenségnek tekintettem. Annak kivetülése, visszatükröződése pedig halálosan idegesített. Utáltam bizonyos embertípust és néhány cselekedetet. De a legádázabb ellenség mégiscsak a saját rossznak ítélt személyiségem volt.

No, mi a te válaszod? Jó tulajdonság önfeláldozónak lenni? Persze? Igen? Mit is áldozunk fel és kinek is? Feláldozzuk az időnket és energiánkat - merthogy másunk nincs. A pénzünk is belőlünk származó energia, tehát az sem különb. Ezt tudjuk adni. No de mikor lesz valami áldozat? Nem akkor, amikor nehéz és fáradságos, vagy éppen csak nincs kedvünk hozzá? Akkor áldozat. Különben nem áldozat, csak cselekedet.

Szeretettel etetel Uram.. így kezdődik az egyik dobdal. Van olyan, hogy a Teremtő nem szeret? Szerinted van? Egy puszta szeretetből levő Univerzumban hogyan is lehetne ilyen. Mégis sokaktól azt lehet hallani, hogy szeretethiányuk van. Hogy lehet ez? Úszunk benne, mégis kevés?

Ma már számtalan technikával hozzá tudunk férni a tudattalanunk, (reaktív elménk, örök emlékezetünk, memóriabankunk) teljes tartalmához. Akár analitikus terápiával, auditálással, SVT (spirituális választerápia)-val közelítünk a tudatalattinkhoz, elérhetjük az emlékek teljes tárházát és kioldhatjuk az egyes események okozta sérülésekből eredő rossz szokások okait. Már csak új szokást kell kialakítanunk és készen is vagyunk. Vagy nem?

Szembesültem ma korunk vívmányával: ahhoz, hogy sikeres légy, elég egy területen kiválónak lenni. Ez azt jelenti, hogy gazdag tudsz lenni, ha elértél egy anyagi biztonságot azzal az egy területtel, amit választottál jövedelmed megszerzésének. 

Néhány éve valóban elég volt, hogy egy valamilyen tárgyra, tanra feltegyél minden energiát, elvégezhettél egyetemet és lehettél szaktenkintély, vagy lehettél pilóta, ha elég szorgalmasan nyomtad (vagy nyomtak a szüleid)

De valóban azt választanád szívből?

Valóban pilóta, fogorvos, jogász, ügyvéd szerettél volna lenni?

Sokan, még annál is többen eldöntik, hogy lefogynak (életmódot váltanak, meggazdagodnak, stb.) - ezt láttam edzőként. Néhány százaléknak sikerül is. Még kevesebbek, akiknek sikerül meg is tartani az eredményt. Vajon miért?

Nem akarják eléggé? Nem csinálják végig? Nem hisznek benne? 

Miért adják fel?

Miért mondanak le az álmukról?

Akinek meg sikerül, azt mondják rá: szerencsés alkat. 

No hadd mutassak valamit:

Klasszikus "előtte-utána kép" következik, amint rájövök, hogyan kell feltölteni :)