Csak a változás állandó...

Miért nem maradunk egy szerelemben, egy munkahelyen, egy barátságban egy életen át?

Minden csoportban, családban, kapcsolatban, munkahelyen a kapcsolat keletkezésekor kialakul egy szerepkör. Ez nem a teljes személyiségünk kinyilatkoztatásával áll összhangban, hanem az odaillő részünkkel.

Egy sportkörben lehetünk a leggyorsabbak, legjobb játékosok, vagy épp a leggyengébb láncszem a csapatban.

Egy családban lehetünk az összetartók, a harmonizálók, zsarnokok, vagy kritizálók is.

A lényeg, hogy csoportonként és kapcsolatonként lehetünk teljesen más-más megítélésben.

A csoportban betöltött szerepkörünk határozza meg, milyennek látnak majd a csoportba újonnan érkezők. Ha hízelgő a szerepkörünk, menők vagyunk a csoportban, akkor maradni szeretnénk általában. De ha nem tudunk egyet érteni a ránk ruházott (és egyébként elfogadott) szerepkörrel, akkor elvágyódunk.

Miért nem felel meg tovább a szolga, a zsarnok, a gyenge láncszem, az agresszor, a gyönge, a magányos, a buta szerepe?

Mert megváltoztunk.

Ez nem újdonság ezen a világon, hogy csak a változás állandó.

Amikor azt érezzük, hogy elég volt a munkahelyből, kapcsolatból, csoportból, valójában amilyen szerepkörbe belementünk a csoporton belül, azt nem fogadhatjuk el tovább. Vagyis tulajdonképp a közösségben elfoglalt helyzetünk nem tetszik.

Azzal a kritikával illetjük a csoportot ilyenkor, hogy nem tudunk osztozni a korábban közösen leosztott szerepkörben tovább, mert nem tartjuk megfelelőnek magunkra nézve. Más szerepkörben szeretnénk lenni, mert nem érezzük magunkat benne többé jól.

A kérdés:

Hogyan változtathatunk?

Minél kevesebb a csoportban a szerepekről való kommunikáció, annál valószínűbb, hogy lázadni fogunk.

Mindenképp megszegjük a kimondatlan szerződést, hisz mi változtunk, hiába erősködünk, hogy nem akarjuk megbántani a csoportot, meg fogjuk bántani, hisz az addigi cselekvési részvételt megszüntetjük.

Ez hiányt fog okozni a csoport addigi résztvevőinek életében.

Ezzel próbáljuk felhívni a figyelmet arra, hogy nem megfelelő számunkra a cselekvési elvárás a csoporttól.

Ha a csoporttal sikerül megértetni, hogy nem felel meg többé számunkra a bánásmód, változtatásra van mód. De ha nem sikerül, bizony előfordul, hogy felmondunk, elválunk, elfordulunk.

A helyzet viszont az, hogy ha felmondtuk az addigi szerepkör-szerződést, nincs oda többé visszautunk.

Mert a másik is megváltozik, de az az ő szabad akaratából úgy, ahogy ő érzi számára életképesnek.